1.Fejezet

A nagy bejelentés..

Az iskola véget ért kezdődhet a nyár..Jöhetnek a bulik és a hosszas napozások.De mi van ha ez a nyár teljesen más lesz..?Minden nyárnak van egy története..
Véget ért a tanítás.Mivel én már elvégeztem az iskolát nincs más dolgom csak a húgom elé menni. Elköszöntem az énektanáromtól és táskámat felkapva siettem hogy elérjem a buszt ami épp a suli előtt áll meg.Majd hogy nem az orrom előtt csapta be az ajtót,de sikeresen felszálltam.Azt kizárva hogy 15 percen keresztül a tömegben kellett állnom egészen elfogadható utazás volt.Tizenöt perc elteltével amint kinyílt az ajtó leszálltam és a kereszteződésen át a suli felé vettem az irányt.Akárhányszor idejövök annyi emlék jön elő.Egy év telt el hogy elvégeztem a sulit sikeresen,még is olyan szívesen visszamennék. Miközben ezen töprengtem hangos csöngetést hallottam,az iskolából akárcsak egy óriási csorda rengeteg fiatal rohant kifelé.A tömegen átverekedve megtaláltam a húgomat aki akárcsak egy törékeny porcelán a nagy tömegben próbálta átverekedni magát a rengeteg emberen.Nagy nehezen elértük egymást,megfogtam a kezét és átsegítettem a többi ember között. 
-Na végre,már azt hittem sosem érsz ide! puszilt meg Ashley..
Viszonoztam a puszit egy ölelés mellett majd amilyen gyorsan csak lehetett leléptünk arról a bizonyos helyről.-Kezdődhet a nyár! -mondtam immár a buszon ülve.Megszokott volt hogy apa vagy Angela jön értünk de valami okból kifolyólag most nem jöttek el.20 perccel később vigyorogva álltunk az ajtó előtt majd egy hirtelen mozdulattal berontottunk az ajtón.
-Megjöttünk! ..-Nem lehetett nem észre venni! -mosolygott ránk Angela majd nyomott egy-egy puszit a homlokunkra.Éppen időben érkeztünk ugyanis kedvenc ételünket főzte.Lasagnet.Édesapánk a dolgozó szobájában ügyeskedett mint mindig.Bementünk hozzá és settenkedve odasétáltunk hozzá majd átöleltük hátulról.-Sziasztok csajok! ..felelte meglepődve egy ölelés közepette.
Pár percet társalogtunk aztán egy gyors és biztos mozdulattal felszaladtunk az emeletre.Bementünk a szobámba majd leültünk az ágyra és kedvenc dalainkat hallgatva kibeszéltük a nyári teendőinket.
- Rengeteg új ruhát vásárolni.
-Valóra váltani az álmainkat.
-Minden kedvenc helyünkre elutazni.
-Valamilyen úton módon megtalálni az igazit..
Ezek voltak a főbb céljaink amelyeket próbálunk minél hamarabb valóra váltani.A vásárlás és utazás esélyes de az igaz szerelem?Valószínűleg kevés esély van rá..Eddig nem igazán voltak kapcsolataim,és amikor volt akkor is csak csalódtam.Egy Nick nevű srácot ismertem meg még gimiben.Első látásra szerelem..legalább is azt hittem.Évekig fűzött engem és kedveskedett majd amikor nem adtam oda magam neki egyik pillanatról a másikra már más lány érdekelte..Na de ez már nem is fontos.Szóval akkor az ágyon ültünk és zenét hallgattunk amikor Angela felszólt.
-Lányok,kész az ebéd.                      
-Már is megyünk..adtuk meg az egyértelmű választ.
Rólam és a húgomról azt tudni kell hogy ha kajáról van szó akkor nincs megállás.Gyorsan kikapcsoltuk a zenét és átverekedve a párnákon lementünk az alsó szinten lévő étkezőbe.A frissen elkészített Lasagne már a tányérjainkon gőzölt.Elfoglaltuk a helyeinket és családhoz illően közösen megebédeltünk.A szüleink különösen furcsák voltak.Szótlanok és túlságosan is zavartak.Le lehetett venni az arckifejezéseikről hogy bizonytalanok ,de miért?Nem kérdeztem meg tőlük inkább vártam arra hogy ők beszéljenek róla.Ez egész végig nem történt meg.Befejeztük a fenséges ebédet majd segítettünk a mosogatásba.Egy puszit nyomtunk apáék arcára aztán vissza indultunk a szobámba.Épp hogy felléptem a lépcsőre amikor utánunk szólt Apa.

-10 perc múlva gyertek légyszíves a nappaliba.
-Oké..feleltük egyszerre.
Abban a tíz percben nem tudtam mire gondoljak.Szótlanul ültünk a húgommal az ágyon.Mindenre gondoltam.Talán valami rosszat csináltunk,elmarad a nyaralás vagy a legrosszabb el akarnak válni a szüleink.Na de erre nem is merek gondolni!Inkább ülök egész nyáron a szobámban minthogy szétszakadjon a család.Annyira elgondolkodtam ezeken hogy észre sem vettem milyen gyorsan eltelt az a tíz perc.Gondolatmenetemet félbe szakítottam.Ashleyvel egymásra néztünk majd kézen fogva lementünk szép lassan a nappaliba.Apáék komoly fejet vágtak ami megrémisztett minket de mivel nem volt más választásunk elfoglaltuk helyeinket a családi kanapén.Mintha egy kihallgatáson lettünk volna.Szemben a szüleinkkel akikről nem lehet tudni hogy mit gondolnak vagy akarnak.Megszeppenve szólaltam meg.-Miről szeretnétek beszélni velünk? Kis hallgatás után Apa belekezdett a mondanivalójába.-Tehát,mint ti is tudjátok és tapasztaltátok is a cégnél sok a munka.Rengeteg országban kérték már a mi segítségünket.Most is ez történt..egy pillanatra elhallgatott apa.-Körülbelül egy hete hívtak fel minket arra a feladatra hogy építsünk egy nagy szállodát.De ahhoz hogy elvégezzük a munkát,meg kell tennünk egy hosszú utat.Az építkezés hónapokig elhúzódhat, és ezért szeretnénk ha velünk jönnétek. Kicsit elrettentett ez a hír,arra gondoltam hogy megint egy unalmas város ahol nem tudunk semmit csinálni.Ijedségem ellenére rá kérdeztem. 
-Na és hova mennénk? 
A szüleink egy pillanatra egymásra néztek és elmosolyodtak.A mellettem ülő húgom kezét még mindig fogtam azonban most meg is szorítottam. 
-Londonba! 
Ennek hallatán teljesen ledermedtem,nem hittem a fülemnek.Pár perc után rájöttem hogy ez a valóság.Egy biztos mozdulattal felálltunk és szüleink nyakába ugrottunk.A nagy bejelentéstől teljesen felpörögtünk és egyfolytában az útról kérdeztünk..
-Mikor megyünk?Hol szállunk meg? Nevetve próbáltak nyugtatni Angeláék.
-Lányok,lányok ha megnyugodtatok mindent megbeszélünk.
Apáék tudták hogy sokat álmodoztam Londonról,valami megfogott abban a helyben és hívogatott magához.Ashleynek pedig ott volt a One Direction.Így hát meg sem lepődtek a reakciónktól.Újra elfoglaltuk a helyeinket a kanapén és folytattuk a beszélgetést immár komolyan.Megbeszéltük hogy ezt a hétvégét még együtt töltjük ugyanis ott már nem igazán lesz idejük ránk ,aztán Hétfőn irány London.Sajnos a szállásunkat nem tudtam kihúzni anyáékból,azt mondták meglepetés..Mindenesetre kíváncsian várom mit tartogat nekünk London egy ilyen tökéletes forró nyáron..

Emlékek tengere...~
Csak egy egyszerű napnak indult,azonban mindent megváltoztatott.Ő már nincs többé köztünk de még mindig hallom a kisded kacagását.Látom a mosolyát,és fogom a kicsi kezét.Érzem a lépteit,gesztenyebarna szemeit pedig olykor olykor megpillantom amikor egy pillanatra becsukom a szemem..