Sziasztok! Végre ezt is összehoztam,csöppet rövid lett és nem túl izgalmas.De továbbra sem adom fel! Remélem elnyeri a tetszéseteket!Jó olvasást..*
Egy felejthetetlen ütközés..*
Másnap korán ébredtünk fel,vagy legalább is kinek mi számít "koránnak".10:00-kor takarómból kimászva, bolyhos papucsomba ballagtam le a konyhánkba miközben szemeimet dörzsölgettem. A hűtőt kinyitva rögtön felébredtem,amikor megláttam azt a rengeteg ételt benne.Kedvem támadt reggelit csinálni.Kipakoltam a konyhapultra mindenfélét,de végül palacsinta mellett döntöttem.Épp a tányérra pakoltam a már kész palacsintákat amikor csöngettek.Már indultam volna,amikor megláttam Ashleyt még mindig pizsamában,miközben a lépcsőn szaladt le hogy nyissa az ajtót.Elmosolyodtam.Nem is ő lenne,ha nem ezt tenné.Továbbra is a reggelit készítettem.Nagy meglepetésemre apáék léptek be az ajtón.Adtam nekik két-két puszit majd a tálaláshoz kezdtem,melyben Angela is besegített.Gyorsan ledobta a táskáját és már sietett is a segítségemre.
-Jókor jöttetek! -mosolyogtam a szüleimre,akik örömmel nézték hogyan látjuk el magunkat.
A húgom és apa természetesen már az asztalnál várták az ételt.Mindig is én és Angela voltunk a "konyhatündérek".Persze,néha Ashley is társult hozzánk.Egy pillanat alatt megterítettünk,és már az asztalnál is találtuk magunkat.
-Na,meséljetek!Hogy telt az első éjszakátok nélkülünk? -kíváncsiskodott apa.
-Szokatlanul,de egész jól! -felelte vidáman Ashley,miközben telepakolta a száját étellel.
-És mit terveztek mára? -kérdezte Angela
-Tegnap este megbeszéltük hogy vásárolgatunk,és megnézzük a várost.
-Oké,mi egy értekezleten veszünk részt.Holnap már kezdjük az építést.
Még pár percig hallgattuk apát ahogyan az építkezésről,és egyéb dolgokról beszél,majd a reggelit befejezve a mosogató felé vettük az irányt.Ilyenkor valamiért még a mosogatást is jobban szerettem. Nem mintha nem szeretnék beszélni apával,csak néha már unom az építkezés,szállodák és egyéb hasonló témákat!Ashleyék segítségével egy pillanat alatt elmosogattam.Sajnos pár perccel később már az ajtóban álltunk,apáéknak menniük kellett így kikísértük őket.Két-két puszival ellátva őket elbúcsúztunk.Még elmondták a szokásos szövegüket."Hívjatok,vigyázzatok magatokra,stb..majd elhajtottak.Nagy lélegzetet véve zártam be az ajtót.Mivel még csak egy napja boldogítottuk a házat,nem nagyon kellett takarítanunk.
-Na,mit csináljunk? fordultam Ashleyhez.
-Hm..Napozás?
-Benne vagyok!-mosolyogtam rá.
Még nem volt időnk kipróbálni a hátsó kertben díszelgő medencét,itt volt az ideje.
Gyorsan felkaptuk a bikininket,majd kimentünk a kertbe.A napos időnek köszönhetően kedvünk támadt napozni.Ash magazint olvasott,én pedig egy új dalon dolgoztam.A dal közben eszembe jutott egy fantasztikus ötlet,amit rögtön meg is osztottam a húgommal.
-Mit szólnál ahhoz ha tartanánk egy ház avató bulit?
Szemei hamar felcsillantak.
-Ez nagyon jó ötlet!És mikor?
-Azt még nem tudom,de szerintem szóljunk apáéknak is róla.
-Este felhívjuk őket!-felelte Ash.
Gyorsan megbeszéltük a dolgokat.A húgom mindig is nagyon szeretett"bulizni",én kicsit nyugisabb lány vagyok.De ha már itt vagyunk miért ne éreznénk jól magunkat?!
Még pár órát a kertben töltöttünk,néha úsztunk egy keveset vagy éppen napoztunk.Jól esett egy kis pihenés ilyen körülmények között.Sehol egy pincér,vagy szoba szolgálat.A hosszas relaxálás után ideje volt felöltözni,ha már megbeszéltük hogy vásárolni megyünk.Megtörölköztünk és fel kaptunk egy egy kényelmes azonban még is csinos ruhát.
Csupán fél óra alatt el is készültünk.Jogosítványom még nem volt,így tehát kénytelenek voltunk taxit hívni.10 perc elteltével meg is érkezett.Bezártuk az ajtót és beszálltunk.
-A plázába,kérem John!
A sofőr egyébként apáék egyik alkalmazottja,ő viszi és hozza őket de ha a szüleink biztonságba akarnak tudni minket akkor őt küldik.Egyébként egy nagyon jó fej pasas.Ash most is a magazinjait bújta, természetesen csak olyat amelyben a One Directiont is említik.Soha sem fogom megérteni ezt a túlzott rajongást.Több millió lány sír,és sikoltozik öt fiúért akik elérhetetlenek számukra,még is "álmodoznak"
Ilyen az én húgom is.Ahányszor meglátja őket a Tv-ben vagy csak egy újságban ugrik és rögtön őket akarja.Legfőképpen Harry Stylest,bár nem értem miért.Az a srác még csak 18 éves még is úgy váltogatja a barátnőit mint más a cipőjét.Na és a többiekről ne is beszéljek.Niall Horan aki egyfolytában eszik és úgy viselkedik mint egy gyerek.Vagy Louis aki egy galambbal beszélget?!Hosszas gondolkodás menetemet az út vége szakította félbe.Megékeztünk.John a pláza bejáratánál parkolt le az autóval. Megbeszéltük vele, hogy amint végeztünk felhívjuk és értünk jön.
-Akkor később! - köszöntünk el Johntól. - Vigyázzatok magatokra! - köszönt el ő is.
Ahogy kiszálltunk az autóból már le is rohantuk a plázát.Pár óra elteltével ismét a Pláza bejáratánál álltunk,kezünkben 'néhány' táskával.Már sötétedett,de gondoltuk sétálunk még egy kicsit London mesés utcáin.Csak sétáltunk,és sétáltunk.London egyre fényesebb lett.Sorban kapcsolódtak fel a lámpák az utcákon, így ragyogták be az egész várost.Szerencsére útközbe esett egy Mc Donald's,már nagyon éhesek voltunk.Beugrottunk majd vettünk magunknak 1-2 hamburgert amit ott elfogyasztottunk.Utoljára még vettem magamnak egy eper shaket,majd távoztunk.Tovább sétáltunk,Ashley talált egy újságos üzletet ahol rögtön kiszúrta a One Directionos címlapokat.A kezében lévő táskákat is a kezembe dobta majd berohant az üzletbe.Később kielégült arccal jött ki,kezében vagy három újsággal.Egy magabiztos mozdulattal visszapakoltam minden táskát a kezébe és elindultam.Az ismeretlen utca nyugodt és félig meddig elhagyatott volt.Ashley lihegve rohant utánam miközben az újságot lapozta.Ilyenkor nem lehet vele beszélgetni,előhalásztam a farmeromból a telefonomat és meglestem a Twitterem.Tudni kell rólam,hogyha én fel megyek Twitterre teljesen belemerülök.Most is ez történt..Oly annyira elmerültem a telefonom bámulásában,és nyomkodásában hogy még csak nem is pillantottam az útra amelyen sétáltunk.Ashleyről ne is beszéljünk,ki sem látszott a feje az újság mögül. Szerencsénkre az út egyenes volt,semmi kanyar,fal vagy bármi aminek neki mehettünk volna..
Vagy talán még is..?Valaki egy hirtelen mozdulattal nekem jött és fel lökött.Az ütközés közben a ruhámat belepte a rózsaszín lötty ami azelőtt a poharamban díszelgett,a telefonom pedig a földön landolt.Ketten voltak és még csak nem is szólaltak meg.Az arcukat nem láttam,de a ruhájukról ítélve valószínű volt hogy fiú mindkét illető..Dühösen próbáltam le vakarni a pólómról az eper shaket,de ez sajnos reménytelennek bizonyult.Ashley csak állt ott a másik előtt mit sem törődve velem szótlanul. Fogalmam sem volt miért,egészen addig míg meg nem szólalt egy ismerős hang.
-Sajnálom,kifizetem!-
[ Biztos voltam benne hogy hallottam már ezt a hangot valahol...éreztem!]
-Nem kell.Kösz..- válaszoltam kissé undok módon.
A telefonom még mindig a földön volt,és én még mindig a ruhámat törölgettem.Az előttem álló személy egy biztos mozdulattal felkapta a földről majd felém nyújtotta.Végig néztem rajta és felé nyúltam..
Már el akartam húzni a telefonomat amikor hirtelen egymásra pillantottunk..Most én álltam ott szótlanul. Tenger kék szemeiben teljesen el vesztem.Ő állt előttem..akiről évekkel ezelőtt csak álmodni mertem. Most meg itt állok szótlanul.
Pár másodpercig,talán percekig csak álltunk és egymást néztük. A hosszas szemezés után végre el vettem a telefonomat,és elkaptam a fejem előle..-Köszönöm-
-Nincs mit.- felelte kaján vigyorral az arcán.
Gondolhattam volna.Évekkel ezelőtt talán most sikoltoznék hogy ő áll előttem.De most valahogy csak egy dolog járt a fejemben.Vajon hány lányra mosolyog ugyanígy?!..Most már összeállt a kép hogy miért is áll a húgom még mindig csöndben.Harry állt előtte,akiről mindig is álmodozott.Nem bírtam tovább nézni a kínos incidensét..Megböktem hogy észhez térjen.-Khm..- Zavarodottan kapkodta fejét jobbra és balra.Arca egy pillanat alatt vörösre változott.Ezen valamiért mind elmosolyodtunk.Egy pillanatra meglestem a telefonomat.20:00.Meglepődtem hogy elszaladt az idő.
-Mennünk kellene!- fordultam Ashley felé,aki még mindig a göndör srácot bámulta mit sem törődve azzal hogy teljesen őrültnek tűnik.
-Ööö..oké- válaszolta zavarában.
-Nagyon siettek? - kérdezte kacéran Harry.
-Nem!- vágta rá gyorsan Ashley..
-De igen!- feleltem kissé harciasan.
Megfogtam a húgom kezét majd elindultam vele a hosszú sötét utca felé melyet csak néhány lámpa világított ki.
-Legalább a neveteket áruljátok el .. - szólt utánunk Harold.Smaragdzöld szemei ragyogtak a sötétben is de valamiért nem hatott meg.Továbbra sem törődve velük csak szép lassan haladtam előre.
-Az én nevem Ashley! -
-Na és téged..hogy hívnak? kíváncsiskodott megszeppenve Niall.
Hosszas elmélkedés után kinyögtem.
-Cathryn,a nevem Cathryn! -
Rám mosolygott..-Örültem,Cathryn!-
Elmosolyodtam..Nem tudtam hogy miért.Talán mert kölcsönös a vonzódásom felé,amit egyértelműen kimutat vagy mert ismét csak egy dologra gondoltam.Hány lányt állít meg ezzel a mosollyal?
-Sziasztok- köszöntek el a srácok,amit viszonoztuk majd gyors léptekkel haladtunk az egyenes utcán.
A biztonság kedvéért felhívtam John-t hogy találkozzunk az egyik közeli étteremnél.A lassú lépteinknek köszönhetően éppen akkor értünk oda amikor bekanyarodott az utcába.Kinyitottuk az ajtókat és bedobáltuk a táskákat majd elhelyezkedtünk.
-Hogy telt a napotok lányok?- kérdezősködött John.
Mi csak csöndben ültünk az autó hátsó részében.Az ablakon kifelé nézve figyeltem a várost,amiből nem sokat láttam de még is tetszett.A mai napon történtek után elgondolkodtam mindenfélén.Mit tartogat nekünk még London ?Vajon elérem a céljaimat? Ezen gondolkodásom közben csak arra eszméltem hogy az autó vesz egy hirtelen kanyart és be fordul a házunk garázsába.
-Megérkeztünk!-fordult hátra John.
-Köszönjük,Jó éjt!- feleltük majd az ajtót bezárva a bejárati ajtó felé vettük az irányt.Már kezdtem fáradni.Az előszobában mindent ledobtam és nagy nehezen végig szenvedve azt a néhány lépcsőfokot beestem végre az ágyamba.Ashley szintén ezt tette,bár ő inkább tűnt 'szerelmesnek' mintsem fáradtnak. Mielőtt álomra hajtottam volna fejem,néha néha még eszembe jutott az a tengerkék szempár,de tudtam ez lehetetlen.Ash még utoljára beugrott hozzám.
-Na akkor mikor lesz a buli?- kérdezte sejtelmesen.
-Mondjuk Péntek?-
-Megbeszéltük!Mit gondolsz a srácok eljönnének?-
-Nem hiszem hogy sok idejük lenne egy ilyen bulira,biztos sok dolguk van..meglátjuk!De ha már a buliról van szó,nem hívtuk fel a szüleinket!
-Holnap!- kacsintott rám Ashley majd kiviharzott a szobámból.
Neki ott az a több milliárd lány,a fényűző élet.Lépten nyomon paparazzik..még is mit akarhatna tőlem? Ezzel a gondolattal küldtem magam át az álomvilágomba,melyben a fantáziálás határtalan..
-És mit terveztek mára? -kérdezte Angela
-Tegnap este megbeszéltük hogy vásárolgatunk,és megnézzük a várost.
-Oké,mi egy értekezleten veszünk részt.Holnap már kezdjük az építést.
Még pár percig hallgattuk apát ahogyan az építkezésről,és egyéb dolgokról beszél,majd a reggelit befejezve a mosogató felé vettük az irányt.Ilyenkor valamiért még a mosogatást is jobban szerettem. Nem mintha nem szeretnék beszélni apával,csak néha már unom az építkezés,szállodák és egyéb hasonló témákat!Ashleyék segítségével egy pillanat alatt elmosogattam.Sajnos pár perccel később már az ajtóban álltunk,apáéknak menniük kellett így kikísértük őket.Két-két puszival ellátva őket elbúcsúztunk.Még elmondták a szokásos szövegüket."Hívjatok,vigyázzatok magatokra,stb..majd elhajtottak.Nagy lélegzetet véve zártam be az ajtót.Mivel még csak egy napja boldogítottuk a házat,nem nagyon kellett takarítanunk.
-Na,mit csináljunk? fordultam Ashleyhez.
-Hm..Napozás?
-Benne vagyok!-mosolyogtam rá.
Még nem volt időnk kipróbálni a hátsó kertben díszelgő medencét,itt volt az ideje.
Gyorsan felkaptuk a bikininket,majd kimentünk a kertbe.A napos időnek köszönhetően kedvünk támadt napozni.Ash magazint olvasott,én pedig egy új dalon dolgoztam.A dal közben eszembe jutott egy fantasztikus ötlet,amit rögtön meg is osztottam a húgommal.
-Mit szólnál ahhoz ha tartanánk egy ház avató bulit?
Szemei hamar felcsillantak.
-Ez nagyon jó ötlet!És mikor?
-Azt még nem tudom,de szerintem szóljunk apáéknak is róla.
-Este felhívjuk őket!-felelte Ash.
Gyorsan megbeszéltük a dolgokat.A húgom mindig is nagyon szeretett"bulizni",én kicsit nyugisabb lány vagyok.De ha már itt vagyunk miért ne éreznénk jól magunkat?!
Még pár órát a kertben töltöttünk,néha úsztunk egy keveset vagy éppen napoztunk.Jól esett egy kis pihenés ilyen körülmények között.Sehol egy pincér,vagy szoba szolgálat.A hosszas relaxálás után ideje volt felöltözni,ha már megbeszéltük hogy vásárolni megyünk.Megtörölköztünk és fel kaptunk egy egy kényelmes azonban még is csinos ruhát.
 |
| Ashley |
 |
| Cathryn |
Csupán fél óra alatt el is készültünk.Jogosítványom még nem volt,így tehát kénytelenek voltunk taxit hívni.10 perc elteltével meg is érkezett.Bezártuk az ajtót és beszálltunk.
-A plázába,kérem John!
A sofőr egyébként apáék egyik alkalmazottja,ő viszi és hozza őket de ha a szüleink biztonságba akarnak tudni minket akkor őt küldik.Egyébként egy nagyon jó fej pasas.Ash most is a magazinjait bújta, természetesen csak olyat amelyben a One Directiont is említik.Soha sem fogom megérteni ezt a túlzott rajongást.Több millió lány sír,és sikoltozik öt fiúért akik elérhetetlenek számukra,még is "álmodoznak"
Ilyen az én húgom is.Ahányszor meglátja őket a Tv-ben vagy csak egy újságban ugrik és rögtön őket akarja.Legfőképpen Harry Stylest,bár nem értem miért.Az a srác még csak 18 éves még is úgy váltogatja a barátnőit mint más a cipőjét.Na és a többiekről ne is beszéljek.Niall Horan aki egyfolytában eszik és úgy viselkedik mint egy gyerek.Vagy Louis aki egy galambbal beszélget?!Hosszas gondolkodás menetemet az út vége szakította félbe.Megékeztünk.John a pláza bejáratánál parkolt le az autóval. Megbeszéltük vele, hogy amint végeztünk felhívjuk és értünk jön.
-Akkor később! - köszöntünk el Johntól. - Vigyázzatok magatokra! - köszönt el ő is.
Ahogy kiszálltunk az autóból már le is rohantuk a plázát.Pár óra elteltével ismét a Pláza bejáratánál álltunk,kezünkben 'néhány' táskával.Már sötétedett,de gondoltuk sétálunk még egy kicsit London mesés utcáin.Csak sétáltunk,és sétáltunk.London egyre fényesebb lett.Sorban kapcsolódtak fel a lámpák az utcákon, így ragyogták be az egész várost.Szerencsére útközbe esett egy Mc Donald's,már nagyon éhesek voltunk.Beugrottunk majd vettünk magunknak 1-2 hamburgert amit ott elfogyasztottunk.Utoljára még vettem magamnak egy eper shaket,majd távoztunk.Tovább sétáltunk,Ashley talált egy újságos üzletet ahol rögtön kiszúrta a One Directionos címlapokat.A kezében lévő táskákat is a kezembe dobta majd berohant az üzletbe.Később kielégült arccal jött ki,kezében vagy három újsággal.Egy magabiztos mozdulattal visszapakoltam minden táskát a kezébe és elindultam.Az ismeretlen utca nyugodt és félig meddig elhagyatott volt.Ashley lihegve rohant utánam miközben az újságot lapozta.Ilyenkor nem lehet vele beszélgetni,előhalásztam a farmeromból a telefonomat és meglestem a Twitterem.Tudni kell rólam,hogyha én fel megyek Twitterre teljesen belemerülök.Most is ez történt..Oly annyira elmerültem a telefonom bámulásában,és nyomkodásában hogy még csak nem is pillantottam az útra amelyen sétáltunk.Ashleyről ne is beszéljünk,ki sem látszott a feje az újság mögül. Szerencsénkre az út egyenes volt,semmi kanyar,fal vagy bármi aminek neki mehettünk volna..
Vagy talán még is..?Valaki egy hirtelen mozdulattal nekem jött és fel lökött.Az ütközés közben a ruhámat belepte a rózsaszín lötty ami azelőtt a poharamban díszelgett,a telefonom pedig a földön landolt.Ketten voltak és még csak nem is szólaltak meg.Az arcukat nem láttam,de a ruhájukról ítélve valószínű volt hogy fiú mindkét illető..Dühösen próbáltam le vakarni a pólómról az eper shaket,de ez sajnos reménytelennek bizonyult.Ashley csak állt ott a másik előtt mit sem törődve velem szótlanul. Fogalmam sem volt miért,egészen addig míg meg nem szólalt egy ismerős hang.
-Sajnálom,kifizetem!-
[ Biztos voltam benne hogy hallottam már ezt a hangot valahol...éreztem!]
-Nem kell.Kösz..- válaszoltam kissé undok módon.
A telefonom még mindig a földön volt,és én még mindig a ruhámat törölgettem.Az előttem álló személy egy biztos mozdulattal felkapta a földről majd felém nyújtotta.Végig néztem rajta és felé nyúltam..
Már el akartam húzni a telefonomat amikor hirtelen egymásra pillantottunk..Most én álltam ott szótlanul. Tenger kék szemeiben teljesen el vesztem.Ő állt előttem..akiről évekkel ezelőtt csak álmodni mertem. Most meg itt állok szótlanul.
Pár másodpercig,talán percekig csak álltunk és egymást néztük. A hosszas szemezés után végre el vettem a telefonomat,és elkaptam a fejem előle..-Köszönöm--Nincs mit.- felelte kaján vigyorral az arcán.
Gondolhattam volna.Évekkel ezelőtt talán most sikoltoznék hogy ő áll előttem.De most valahogy csak egy dolog járt a fejemben.Vajon hány lányra mosolyog ugyanígy?!..Most már összeállt a kép hogy miért is áll a húgom még mindig csöndben.Harry állt előtte,akiről mindig is álmodozott.Nem bírtam tovább nézni a kínos incidensét..Megböktem hogy észhez térjen.-Khm..- Zavarodottan kapkodta fejét jobbra és balra.Arca egy pillanat alatt vörösre változott.Ezen valamiért mind elmosolyodtunk.Egy pillanatra meglestem a telefonomat.20:00.Meglepődtem hogy elszaladt az idő.
-Mennünk kellene!- fordultam Ashley felé,aki még mindig a göndör srácot bámulta mit sem törődve azzal hogy teljesen őrültnek tűnik.
-Ööö..oké- válaszolta zavarában.
-Nagyon siettek? - kérdezte kacéran Harry.
-Nem!- vágta rá gyorsan Ashley..
-De igen!- feleltem kissé harciasan.
Megfogtam a húgom kezét majd elindultam vele a hosszú sötét utca felé melyet csak néhány lámpa világított ki.
-Legalább a neveteket áruljátok el .. - szólt utánunk Harold.Smaragdzöld szemei ragyogtak a sötétben is de valamiért nem hatott meg.Továbbra sem törődve velük csak szép lassan haladtam előre.
-Az én nevem Ashley! -
-Na és téged..hogy hívnak? kíváncsiskodott megszeppenve Niall.
Hosszas elmélkedés után kinyögtem.
-Cathryn,a nevem Cathryn! -
Rám mosolygott..-Örültem,Cathryn!-
Elmosolyodtam..Nem tudtam hogy miért.Talán mert kölcsönös a vonzódásom felé,amit egyértelműen kimutat vagy mert ismét csak egy dologra gondoltam.Hány lányt állít meg ezzel a mosollyal?
-Sziasztok- köszöntek el a srácok,amit viszonoztuk majd gyors léptekkel haladtunk az egyenes utcán.
A biztonság kedvéért felhívtam John-t hogy találkozzunk az egyik közeli étteremnél.A lassú lépteinknek köszönhetően éppen akkor értünk oda amikor bekanyarodott az utcába.Kinyitottuk az ajtókat és bedobáltuk a táskákat majd elhelyezkedtünk.
-Hogy telt a napotok lányok?- kérdezősködött John.
Mi csak csöndben ültünk az autó hátsó részében.Az ablakon kifelé nézve figyeltem a várost,amiből nem sokat láttam de még is tetszett.A mai napon történtek után elgondolkodtam mindenfélén.Mit tartogat nekünk még London ?Vajon elérem a céljaimat? Ezen gondolkodásom közben csak arra eszméltem hogy az autó vesz egy hirtelen kanyart és be fordul a házunk garázsába.
-Megérkeztünk!-fordult hátra John.
-Köszönjük,Jó éjt!- feleltük majd az ajtót bezárva a bejárati ajtó felé vettük az irányt.Már kezdtem fáradni.Az előszobában mindent ledobtam és nagy nehezen végig szenvedve azt a néhány lépcsőfokot beestem végre az ágyamba.Ashley szintén ezt tette,bár ő inkább tűnt 'szerelmesnek' mintsem fáradtnak. Mielőtt álomra hajtottam volna fejem,néha néha még eszembe jutott az a tengerkék szempár,de tudtam ez lehetetlen.Ash még utoljára beugrott hozzám.
-Na akkor mikor lesz a buli?- kérdezte sejtelmesen.
-Mondjuk Péntek?-
-Megbeszéltük!Mit gondolsz a srácok eljönnének?-
-Nem hiszem hogy sok idejük lenne egy ilyen bulira,biztos sok dolguk van..meglátjuk!De ha már a buliról van szó,nem hívtuk fel a szüleinket!
-Holnap!- kacsintott rám Ashley majd kiviharzott a szobámból.
Neki ott az a több milliárd lány,a fényűző élet.Lépten nyomon paparazzik..még is mit akarhatna tőlem? Ezzel a gondolattal küldtem magam át az álomvilágomba,melyben a fantáziálás határtalan..
/Niall szemszöge/
Göndör barátommal úgy döntöttünk ki mozdulunk ma egy kicsit,azonban nem gondoltuk hogy ez így fog alakulni.Liam,Zayn és Louis a barátnőikkel amíg mi egymagunkban bolyongunk London nagy városában.Harrynek kisebb kapcsolatai néha néha vannak,én meg mint egy magányosfarkas várok az igazira.Egészen eddig a napig.A hírnév ellenére sem találtam az idők során barátnőt,kezdtem feladni egészen addig amíg nem találkoztam azzal a barna szempárral.Nem rég ért véget az első turnénk,végre el jött az ideje hogy kicsit lazítsunk.A városban ledobtuk az autónkat,azaz Harryét majd gondoltuk felújítsuk a ruhatárunkat.A hosszas vásárlás után,ami nem volt egyszerű a rajongóknak köszönhetően. Leráztuk a testőreinket és elindultunk egy csöndesebb utca felé.Egy felejthetetlen ütközés mindent megváltoztatott!Az a lány szép, és intelligens volt!Már csak az a kérdéses hogy vajon ő is így gondolja e rólam.
/Harry szemszöge/
Nem bántam meg hogy azon az utcán mentünk végig.Ashley és Cathryn is gyönyörű.Szeretnék többet tudni róluk a nevükön kívül.Benne van a kockázat hogy a hírnév miatt kedvelnének minket,de ha valamit nem próbálsz meg soha sem tudod meg milyen lett volna.Miután elköszöntünk a két lánytól az autóm felé vettük az irányt.Bedobáltuk a táskákat majd elhajtottunk.20 perccel később már az előszobában álltunk.Ledobtam a Converse cipőmet és a nappali felé vettem az irányt.Niall már a kanapén feküdt és úgy tűnt egyhamar felfedezte mi rejlik a hűtőben.Míg ő tömte a hasát én gyorsan felpillantottam Twitterre hogy meg keressem Cathryn-t és Ashleyt akire rögtön rá is írtam.A telefonomat a kanapéra dobtam és leültem Niall mellé.
-Tetszik ugye?- kérdeztem határozottan.
-Szép lány,de mi van ha csak a hírnév miatt kellek neki?Egyébként sem tudok róla semmit!-
-Egyenlőre!- kacsintottam Niallre majd bekapcsoltam a Tv-t és hagytam hogy történjen minden úgy ahogyan történnie kell.Nem erőszakolhatom rá ezt a dolgot ha ő nem akarja.Egy kapcsolat két emberen múlik és Niall-nek bizony már évek óta nincs kapcsolata.Fő célom hogy segítsek ezen,de ahhoz ő is kell. Egy két órát még a nappaliban töltöttünk majd el tettük magunkat másnapra.Nyár van,és végre nekünk is kijár a szabadság..
-Tetszik ugye?- kérdeztem határozottan.
-Szép lány,de mi van ha csak a hírnév miatt kellek neki?Egyébként sem tudok róla semmit!-
-Egyenlőre!- kacsintottam Niallre majd bekapcsoltam a Tv-t és hagytam hogy történjen minden úgy ahogyan történnie kell.Nem erőszakolhatom rá ezt a dolgot ha ő nem akarja.Egy kapcsolat két emberen múlik és Niall-nek bizony már évek óta nincs kapcsolata.Fő célom hogy segítsek ezen,de ahhoz ő is kell. Egy két órát még a nappaliban töltöttünk majd el tettük magunkat másnapra.Nyár van,és végre nekünk is kijár a szabadság..
Gyorsan kövit! :) Imádom a blogod,ahogyan felvállalod magad és nem adod fel!Ha nem is másokért,de ha neked tetszik magadért folytasd.Én biztosan olvasom tovább! :)
VálaszTörlés